ERTI Központ, Kutatóállomás és Arborétum
Vas megye arborétumai közül a legelső írásos emlékek Sárváron fedezhetők fel. A magyar reneszánsz idején már híres kert volt Sárváron, mely elsősorban haszonnövényeiről és virágairól volt nevezetes. A XVI. század közepén Nádasdy Tamás gyümölcsös- és zöldséges kertjének vezetését Kerty István deák látta el, méghozzá olyan kitűnően, hogy a császári udvarban is híresek voltak terményei. Nádasdy Ferenc (III.) már ritka virágokat és cserjéket is telepített. A kertészkedés egészen 1671-ig virágzott, mikor is III. Nádasdy Ferencet, az akkori országbírót a Wesselényi-összeesküvésben való részvételéért lefejezték, és birtokait elkobozták. Később a kert többször is gazdát cserélt, mivel sorsa sokáig szorosan összekapcsolódott a váréval.
A parkosítás kezdete Habsburg Ferdinánd modenai főherceg nevéhez fűződik, aki 1803-ban vette át a vár és az uradalom vezetését. A védelmi rendszer földműveinek megszűnésével kertet létesített a korabeli divatnak megfelelő kertépítészeti stílusban. Nehéz és szép feladat volt a semmivé vált régi kertet újra teremteni annak alapjain. Egy részébe újra gyümölcsöst telepítettek, a többi területen pedig lassan kialakult az angol stílusú park, megtartva az öreg tölgyeket és régi fákat. Az első ültetésből (1812) származnak azok a platánok, amelyek törzsátmérője ma meghaladja a három métert. A kor divatjának megfelelően főként tiszafát, japánakácot és hársat ültettek. A park növényeinek kedvező klímát biztosított a területet átszelő Gyöngyös-patak, a halastó az állandó talajvízszintet is tartotta.
1868-ban Wittelsbach Lajos bajor királyi herceg örökölte meg a várat, és vele együtt a kertet, aki magával hozta a híres bajorországi erdőgazdálkodás gondolatait és tapasztalatait. A városkörnyéki rossz legelőerdőket hosszú, kitartó munkával alakíttatta át szakembereivel. Munkájuknak köszönhetően a Sárvár környéki erdők mára országos hírűek. Nagy gondot fordítottak a várpark szépítésére is. 1881-ben Grazman, bajor királyi erdőigazgató japán származású növénykülönlegességekkel gyarapította az arborétumot.
Scherg Károly 1932-ben, az Erdészeti Lapokban megjelent írásában, már 123 fa- és cserjefajt sorolt fel. A XIX. században, illetve a századfordulót követően tűlevelű és lomblevelű örökzöld fajokat ültettek a kertbe.
Az arborétumban jelenleg mintegy 300 fa- és cserjefaj, -fajta található. A kert növényanyagát és tájképét tekintve alapvetően két részre osztható. Az egyik, az egykori ártéri keményfás ligeterdő maradvány, amely ma a város közepén ad képet az urbanizáció előtti állapotokról. Itt 300 éves ősi kocsányos tölgyek, magas kőrisek és szálanként megmaradt, de jobbára csak fiatalabb mezei szil példányok uralják a területet, körülölelve a mintegy egy hektáros halastavat, a ligeterdők megszokott elegyfajaival és cserjefajaival. Az arborétum másik része a hagyományos értelemben vett arborétum, ahol a 200 évvel ezelőtt megkezdett angolpark alapjain alakult ki a mai összkép. Az arborétum talán legnagyobb értékét minden bizonnyal ezek az évszázados példányokban képezik. A tájképet a legidősebb, mintegy 200 éves platánok, fekete fenyők, tiszafák, japánakácok, vasfák és egy hatalmas egylevelű magaskőris (Fraxinus excelsior ’Diversifolia’) uralják. A későbbi telepítések közül a 100-130 éves liliomfák (Magnolia denudata, M. hypoleuca, M. kobus, M. liliiflora ’Nigra’, M. tripetala) hívják leginkább magukra a figyelmet, de sokféle rododendron és azálea faj élvezi a savanyú öntés talaj nyújtotta ideális termőhelyi feltételeket. A parkban áll az ERTI Központjának épülete. Séta közben a látogató találkozhat Koltay György (1899-1961) erdőmérnök mészkőszobrával, aki életművéért Kossuth-díjat kapott, a Babaházzal, melyet a bajor herceg építtetett gyermekei számára, és megtekintheti Németh Mihály szobrászművész néhány itt elhelyezett alkotását.
N y i t v a t a r t á s :
Április 1 - október 31.: 9:00-19:00
November 1 - március 31.: 9:00-17:00