Pécsi (PTE) Botanikuskert

Elérhetőségek
Pécsi (PTE) Botanikuskert
7624 Pécs, Ifjúság útja 6.

Pécsi (PTE) Botanikuskert
A parkban több, mint 1200 féle cserje és fa közel 2500 egyede, valamint 3000 évelő növény található. A  déli részén elődeink által az 1930-as években telepített koros fák (ostorfák, hársak, gesztenyefák, juharok, örökzöldek stb.) mellett sok különleges cserje és liánnövény díszlik. A 2000-es évek eleje óta a beteg, kipusztult és invazív növények helyére több száz új cserje és fa került betelepítésre. Így alakult ki az uszoda alatt a Japán-kert és az ázsiai gyűjtemény, valamint a fenyves rész. Közvetlenül a sportpálya felett található a mediterrán gyűjtemény, illetve az amerikai és ausztrál gyűjtemény is. A látványos gyűjtemények a ciprusok, örökzöld tölgyek, fügefák, babérfa gránátalmafák, eukaliptuszok, magnólia, liliomfa mellett sok különlegességgel is szolgálnak (Parknövényeink galériája).

Mediterrán gyűjtemény
A sportpálya fölötti „Mediterrán oldal” hatalmas sziklakertje Dr. Debreczy Zsolt tervei alapján Mihály Árpád szobrászművész és a tervező közös munkájával épült az 1980-as évek közepén. A gyűjtemény uralkodó nyugati fele a földközi-tengeri-mediterrán növényzet. A mediterrán éghajlatot száraz nyár és enyhe tél jellemzi. Európa mediterrán és szubmediterrán növényzetének többsége jól viseli a pécsi klímát.
Az eumediterrán zóna jellemző erdőtípusa a sziklacserjékkel elegyes makkia. Fontosabb, jellemző elemei: atlasz cédrus (Cedrus atlantica), európai ciprus (Cupressus sempervirens), szír boróka (Juniperus drupacea), görög boróka (Juniperus excelsa), vörös tűboróka (Juniperus oxycedrus), föníciai boróka (Juniperus phoenicea), kalábriai fenyő (Pinus brutia), a sok gyantát termelő aleppói fenyő (Pinus halepensis), tengerparti fenyő (Pinus pinaster), az ehető magvú (pinyoli) mandulafenyő (Pinus pinea). A lombos fák – többségük örökzöld: füge (Ficus carica), olajfagyal  (Phillyrea latifolia, Ph. angustifolia), terpentin pisztácia (Pistacia terebinthus), bíborgubacs tölgy (Quercus coccifera),  magyaltölgy (Quercus ilex), krisztustövis (Paliurus spina-christi), gránátalma (Punica granatum), seprűjeneszter (Spartium junceum).  A makkia örökzöld fáihoz sok félcserje és törpecserje társul, pl. cserjés buvákfű (Bupleurum fruticosum), szuharok vagy szirtrózsák (Cistus), olasz szalmagyopár (Helichrysum italicum), levendula (Lavandula angustifolia × Lavandula intermedia), rozmaring (Rosmarinus officinalis), kerti ruta (Ruta graveolens), cipruska fajok (Santolina spp.)  

 A „Kontinentális-félsivatagi” Kőkert
A pálmaház előtt és kaktuszház mögött elterülő egzotikus sziklakert, a „Kontinentális-félsivatagi Kőkert” elsősorban az észak-amerikai, hideg telű, forró nyarú félsivatagi területeken honos fajokat mutatja be. 
A kertrész Dr. Debreczy Zsolt tervei alapján és az általa gyűjtött észak-amerikai növényanyag felhasználásával épült a Művelődési Minisztériumtól kapott anyagi támogatásból 1985 őszén és 1986-ban. Eredetileg is vörös homokkőből készült, egzotikus, arizónai hangulatot idézve.  Amikor épült, az ide került fajok valamennyi faja eredeti termőhelyről származott – Debreczy Zsolt 1973-as és 1983-as észak-amerikai gyűjtőútjáról kerültek Magyarországra. Valamennyi gyűjtési számmal, fotó felvételekkel, herbáriummal dokumentált volt. Sajnos az eredeti gyűjtések azután a fenntartási gondok miatt csak részben maradtak meg, s a növényzet is lassan összenőtt. A 2015-ös KEOP pályázat tette lehetővé néhány hatalmas jakabhegyi vörös homokkő-szikla beillesztését. Ezáltal egy különösen szép látványt nyújtó, egyedi kertrész alakult itt ki, mely így egy darabka arizonai sivatagot és kanyonrészletet mutat be.
A gyűjtemény alapállományát a télálló kaktuszok (Opuntia spp.,Cylindropuntia imbricata, C. kleiniae.), pálmaliliomok (Yucca baccata, Y. recurvifolia, Y. glauca var. stricta, Y. elata, Y. aloifolia, Y. rostrata, Y. faxoniana) adják.
A kőkert kísérő növényei a félsivatagi élőhelyek természetes fajai, mint pl. a sziklarózsa (Cowania stansburiana), a rezgőszakáll (Cercocarpus montanus), A kőkert hátterében alacsonyabb termetű félsivatagi termőhelyi fák láthatók, mint pl. a nálunk ritka nyugati gyantás boróka (Juniperus occidentalis), az ehető magvú kéttűs diófenyő (Pinus edulis). A cserjék közül itt nő a ritka vörösbogyós mahónia (Mahonia haematocarpa) és  a sivatagi szappanfa (Sapindus drummondii).

 Szubtrópusi gyűjtemény
Ezen a kis – épületektől, kerítéstől, nagy fáktól védett – helyen számos olyan növény maradt meg, amelyek kis takarással vagy anélkül is télállóknak bizonyultak. A ritka egzóták Dr. Debreczy Zsolt és munkatársai gyűjtéséből származnak.  Ez a főleg fákból és cserjékből álló gyűjtemény Dr. Vöröss László Zsigmond első leírása, majd Dr. Debreczy Zsolt és Dr. Rácz István kiegészítése alapján a következőképpen jellemezhető: a területen található idős nyitvatermő fák több mint 60 évesek, a többi folyamatosan telepített.
Itt található meg a görög jegenyefenyő (Abiescephalonica), a kisázsiai jegenyefenyő (Abies cilicica), a kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana), a feltűnően szép a karcsú oszlopos gyantás cédrus (Calocedrus decurrens ’Columnaris’
Az üvegház bejárata mellett a magyalhoz hasonló, szúrós levelű örökzöld magyaltölgy (Quercus ilex) díszlik. Erre kúszik fel a kora tavasszal virágzó örökzöld trombitacserje (Bignonia capreolata). Előtte található meg az ázsiai eredetű, fehérvirágú illatfa (Osmanthus fragrans), melyet a kínai tea illatosítására használnak. Ugyancsak itt található meg a kínaikenderpálma (Trachycarpus fortunei), melynek nagy, legyező alakú, örökzöld levelei a Kert tartós díszei. Takarás nélkül is megmarad itt a kínai szúrósfenyő (Cunninghamia lanceolata), amely a mocsárciprusfélék (Taxodiaceae) családba tartozik. Hazájában kis és könnyű fáját belső berendezésekhez, ládákhoz, gyufagyártáshoz használják fel. A Japánban őshonos gömb habitusú ciprusfélét a pikkelyes-tuja (Thujopsis dolabrata) tartós fája miatt erdőként telepítik. A Földközi-tenger környéki keménylombú cserjések makkia vegetációjának örökzöld növénye téli bangita (Viburnum tinus), mely itt a Kertben egy ritka rokonával, a Viburnum henrii-vel együtt díszlik. Szintén itt található a nagyvirágú liliomfa (Magnolia grandiflora„Victoria” és „Little Gem”) egy-egy gyönyörű példánya. A nagy, fényes levelű, fagyérzékeny japán naspolya (Eryobotrya japonica) a kelet-ázsiai örökzöld gyümölcsfa termései nem elállóak, nyersen fogyaszthatók. Ugyancsak az almafélékhez tartozik a bőrlevelű korallberkenye (Photinia serrulata). Ehető termésű az itt található fák és liánok közül még egy szederfaj (Rubus henrii var. bambusarum),  és a gránátalma (Punica granatum) is. Ugyanitt található az ébenfafélék családjába tartozó kakiszilva (Diospyros kaki), amely Kína és Japán fontos édes bogyója, nyersen vagy lekvárként fogyasztható. 2014. nyarán termett először ez ehető gyümölcsű és virágú mirtuszdió (Acca sellowiana). A kínai enyvesmag (Pittosporum tobira) virágainak illata a narancséhoz hasonló és amíg másutt hidegházi növényként ismert, itt a szabadban is áttelel. A trópusok kedvelt díszcserjéje a piros, fodros szirmú, feltűnő virágbugájú selyemmirtusz (Lagerstroemia indica), amelynek virágzása több hétig is eltarthat. Kétféle télálló banán díszíti nyáron a gyűjteményt hatalmas leveleibel. Itt látható a somfélékhez tartozó japán babérsom (Aucubajaponica „Variegata”), amely gyakori dísznövény, a mediterránban sövényként is ültetett, valamint a japán szentfa (Nandina domestica), a változékonylevelű illatcserje (Osmanthus heterophyllus), 2002. óta ebben a gyűjteményben kapott helyet védett helyen egy olajfa (Oleaeuropea) is, mely azóta szépen fejlődik a téli védelemmel.

Amerikai gyűjtemény
A 2000-es évek elejétől alakítottuk ki ezt a gyűjteményt. A növények nagy része eredeti élőhelyről származik, melyet Dr. Debreczy Zsolttól (nemzetközi hírű dendrológus professzor), és Dr. Orlóci Lászlótól (ELTE Füvészkert igazgatója) kaptunk ajándékba, valamint Dlusztus Miklós és Huber Kálmán gyűjteményéből is érkeztek különleges-ségek. Ezen kívül a nemzetközi magcsere során kapott magokból felnevelt növényekből, valamint a 2015-ös KEOP pályázat keretében beszerzésre került növényanyag betelepítése során alakult ki.
Az itt megtalálható növények eredeti élőhelye az amerikai kontinens Kanadától egészen Chiléig terjedő területe. A gyűjteményben egyaránt található fa, cserje és évelő növény.
A fák közül említést érdemel a cukorjuhar (Acer saccharum), melynek nedvéből készül a juharszirup. Lombja ősszel narancsvörösre színeződik. Az arizónai ciprus (Cupressus arizonica) Montánában és Nevadában gyűjtött változatai, Goven ciprus (Cupressus goveniana), a kaliforniai eredetű óriástobozú fenyő (Pinus coulteri) magnóliák, télálló pálmák (Sabal minor és Sabal mexikana) valamint az exotikus külsejű chilei araukária (Araucaria araucana), mely chile nemzeti növénye és a nálunk is termést érlelő indián banán vagy paw-paw (Asimina triloba) és a virginiai lótuszszilva (Diospyros lotus).
A cserjék közül a nyáron is virágzó táskavirágok (Ceanothus változatok), az ehető gyümölcsű fekete berkenye   (Aronia melanocarpa) és fanyarka (Amelanchier) valamint a fűszercserje (Calycanthus floridus), a különleges virágú nyugati gömbvirág (Cephalanthus occidentalis)több különlegesség.
Az évelő növények legnagyobb képviselője a Dél Amerika pampáiról származó pampafű (Cortaderia selloana), mely nyár végétől hatalmas bugavirágzatával díszíti a kertet. Tipikus amerikai évelő növények a tűzeső változatok (Heuchera), melynek a zöld-sárga-piros-feketés vörös levélváltozatai egész évben díszítenek. A csillagfürt (Lupinus), a csillagmeténg (Amsonia tabernaemontana), a szakállas bugatölcsér (Penstemon barbatus), ligetszépe (Oenothera missouriensis) elsősorban virágukkal díszítenek.
A területen már voltak korábban is értékes fák, melyek eredetét tekintve nem az amerikai kontinensről származnak (pl. Ginkgo biloba), ezeket természetesen meghagytuk, és a kert több pontján is lett amerikai eredetű növény kiültetve, mivel a telepítésnél figyelembe kellett venni a növény terebélyességét valamint környezeti igényeit is. Így került a park több pontjára is pl. többféle Magnolia.

Ausztrália növényvilága
Köszönhetően a sokmillió éves elszigeteltségnek - eltérően más kontinensektől - egyedülálló növényvilággal rendelkezik. A kevés eső és gyenge talaj okozta tápanyaghiány ellenére Ausztráliában több, mint 25 ezer féle növény él. Őserdeikben epifiták, páfrányok és kúszónövények találhatóak, a sivatagos területeken a zord körülményeket jól tűrő fák és bokrok élnek. A keleti tengerpart, a délkeleti és délnyugati erdők által alkotott ligeterdők az ún. ausztrál bozótosok uralkodó növényzete az eukaliptusz, a koalák fő tápláléka.     

Ázsiai gyűjtemény
Kialakítása az 1950-es évek kezdetére tehető, amikor a hazai és nemzetközi magcseréből könnyen tudtak keleti szomszédainktól (elsősorban a volt Szovjetunióból), valamint a hazai és volt szocialista országok Botanikus kertjeiből magokhoz jutni. Így került sok cserje és fa a kertbe betelepítésre: jezsámen (Philadelphus), lonc (Lonicera), galagonya (Crataegus), rózsa (Rosa), madárbirs (Cotoneaster), pünkösdirózsa (Paeonia), ostorfa (Celtis caucasica és C. sinensis), juhar (Acer campestre, A. ginnala ssp. semenovii, A. turcestenucum, A. negundo).
A 90-es évek végére a metszés és gondozás hiányában sok növény kipusztult, az inváziós növények elszaporodtak és a táblák többsége elveszett, így Rácz István és Kósa Géza dendrológusok csak a növények egy kisebb hányadát tudták beazonosítani. A 2000-es évek elején egy rendezés, és növényhatározás után az újabb – nemzetközi magcseréből nevelt és ajándékba kapott – növényekből elkezdődött a gyűjtemény felújítása. Igazi lendületet a 2015-ös KEOP pályázat hozott, ahol újabb növényanyag beültetése és kitáblázása mellett a külső kerítés is megújult, egy automata öntözőrendszer kiépült, ezen kívül a futónövények számára támrendszer is kiépült.
Nagyobb gyűjteményként kapott itt helyet: egy kerti mályvacserje  (Hibiscus syriacus) kollekció, selyemmirtuszok(Lagerstroemia), nyáriorgona fajok (Buddleia alternifolia és B. davidii), kaukázusi szárnyasdió (Pterocarya),  a Kósa Géza által adományozott küllő hárs (Euptelea polyandra) és kínai szépfa (Heptacodium miconioides), a szép levelű kislevelű kacurafa (Cercidiphyllum japonicum), nyírfák (Betula) és még sok ázsiai különlegesség. 
A futónövények közül elsősorban:  lilaakácok (Wisteria),  kivik (Actinidia), loncok (Lonicera), botanikai szőlőfajok gazdagítják ezt a gyűjteményt.

"Japánkert”
A japánkertben része a víz (tó, vízesés), a kő és természetesen a növények.  A kis csobogóban a víz a tengert, vagy a folyót, a kövek a sziklákat és hegyeket, míg a növények az erdőket szimbolizálják a japánkertben.
Bár az igazi japánkertet mi Európaiak nem igazán érthetjük meg, mégis ki lehet alakítani egy olyan kis japánkertet, amely a természet kicsiny mása, így öröm kisétálni egész évben a saját kis szentélyünkbe. A patak csobogása a kövek látványa és a növények szépsége megnyugtat minket, így itt kikapcsolódhatunk az egész napos rohanásból és a stresszből.
Kertünkben 2008-tól a régi, már beteg botanikai almafajták helyén erre a kis sarokra, valamint az oktatási épület melletti részekre telepítettünk japán eredetű növényeket, melyek egy részét a nemzetközi magcsere-kapcsolatból kapott magokból neveltük föl, több növényt ajándékba kaptunk a környező kertészetekből (Bólyi Faiskola Rt., Vertikert, Oázis Kertészet, DM Kert,Henz és Kéreg Kertészet, cséplő Árpád). A növények egy része pedig 2015-ös  KEOP pályázat keretében került beszerzésre.  
A japánkertek tipikus fái közül kétféle, tavasszal csodálatosan virágzó  japán díszcseresznye (Prunus serrulata 'Kiku-Shidare-Sakura', és a Prunus serrulata 'Amanogawa'). Japánban ezek virágzása a „szakura ünnep”. A kis méretű, aprólevelű, de igen változatos színű és szeldeltségű, szinte bonsainak tűnő kis japán juharokból (Acer palmatum változatai) 13 változat van a kertben, ebből 3 itt, 7 változat kicsit feljebb (a Gandhi szobornál), és további 3 szeldelt példány pedig a kert K-i részén (Ázsiai-gyűjtemény). A különleges, gyógyhatású páfrányfenyők (Ginkgo biloba var.) 12-féle változata, az ehető gyümölcsű mazsolafa (Hovenia dulcis) és sok érdekes, nyírható cserje (japán gyöngyvessző, kékszakáll, buxusok, örökzöld ezüstfa, indián galagonya, hortenziák, japán szentfa, stb.) gazdagítja ezt a gyűjteményt.
Az évelő növények közül az  árnyékliliom (Hosta var.) sok változata, a nagy levelű, nyáron dekoratív rózsaszín virágával díszítő japán szellőrózsa (Anemone japonica), a tavasszal emeletesen virágzó japán kankalin (Primula japonica), fekete kígyószakáll (Ophiopogon planiscapus 'Niger') és még sok – levelével virágával díszítő – lágyszárú növény található. A parkolótól egy bambuszgyűjtemény választja el a kertet.  A kis hidat, a padot és a japán kaput a Simonyi Károly Szakiskola asztalos hallgatói készítették a kertünkben elpusztult és kivágott fáinak anyagából.

 „Tündérkert” egy angolkert mintájára ültetett kert
Fáit és cserjéit részint a 30-50 évvel ezelőtt ültették, részint a 80-as években telepítették. Az 1990-es évekre elgyomosodott sziklakerti részeket az évek folyamán megtisztítottuk a taracktól és egyéb gyomoktól, túlszaporodott évelőktől, hogy ezáltal egy angolkert jellegű gyűjteményt hozhassunk létre. Ennek lényege, hogy kanyargó ösvények mellett a fák és cserjék mellett évelő növényeket (fűszer- és gyógynövényeket, hagymásokat és dísznövényeket) ültetünk spontán társításban, szabálytalan virágágyásokba. Egyedül a növény fény- és tápanyagigényét figyelembe véve az a cél, hogy kora tavasztól késő őszig minden területén legyen valami virágzó érdekesség vonzva a rovarok sokaságát is.  Így hétről-hétre változó képet mutat a terület. A fák növekedésével, valamint az évelő növények változékonyságával évről évre változik egy kicsit az összkép. A cserjéket rendszeres metszéssel „formában” tudjuk tartani. 
A klasszikus angolkerttől méretei miatt különbözik, emiatt nagyobb gyepfelület, valamint a tó hiányzik a területről.
Kertrészünkben két doktori kutatás növényanyagai is beültetésre kerültek: a kakukkfű-félék (Thymus spp.) valamint a kökörcsin-félék (Pulsatilla).
Jellegzetesebb évelő növényeink :  levendula-félék  (Lavandula), kasvirág-félék (Echinacea), kúpvirág-félék (Rudbeckia), rózsa-félék, harangvirág-félék (Campanula), hunyor-félék (Helleborus), mocsári hibiszkusok (Hibiscus moscheutos),  cickafark-félék (Achillea), orbáncfű-félék (Hypericum), nőszirom-félék (Iris), fűszernövények: rozmaring, zsálya, kakukkfű, édeskömény, izsóp, borsikafű, oreganó, stb.
Gyógynövények: muskotályzsálya, ligetszépe, édesgyökér, menta-félék, gyűszűvirág, stb.
Hagymás növények: gyöngyikék, tulipánok, kékcsengő, korbácsliliom, liliom-félék, nárcisz-félék, hagyma-félék, császárkorona, stb.

 Vízi- és mocsári növények
Az 1953-ban épült pálmaház DNy-i homlokzata elé építették a kb. 25 m3-es kis tavat és a bejárattól jobbra pedig 10 db kisebb, egyenként 1,5-2 m2 alapterületű kisebb medencét vagy mocsaras élőhelynek alkalmas parcellát.
Ezekbe kezdetben a Pécs környéki állóvizek növényeit telepítették. A vizes élőhelyekbe beköltöztek különböző kétéltűek (pettyes gőte, kecskebéka, zöld varangy, stb.), melyek hazánkban védett állatok, rendszeresen látogatják a szitakötők, melyek lárvalerakás céljából keresik fel a tavat. A 2000-es évek elején aranyhalak lakták be, valamint mocsári és ékszerteknős is otthonra lelet benne.
A medence alapzata a pálmaház elé ültetett trombitafolyondár agresszív gyökérzete miatt megrepedt, így a tó vize a 2000-es évekre folyamatosan szivárgott. Két alkalommal is házilag ki lett fóliázva, így megállt a szivárgás. A 2011-es KEOP pályázat tette lehetővé, hogy végleges szigetelést és fóliázást kapjon. Ezekben az években több vízi és mocsári növényt kaptunk ajándékba. A legtöbb Ludas Teri néni lelkes Mini Kert tulajdonosa adta ajándékba.
A felújítások előtt többek között ezek a növények voltak a gyűjteményben: gyékény-félék (Typha minima, T. latifolia, T. angustifolia), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), tündérrózsák (Nymphaea sp.), szittyó-félék (Juncus sp.), nyílfű (Saggitaria saggitifolia), ernyős virágkáka (Butomus umbellatus), réti füzény (Lythrum salicaria), vidrafű (Menyanthes trifoliata), A mocsári élőhelyek rekonstrukcióját pedig a 2015-ös 2. KEOP pályázat tette lehetővé: ekkor  2 medence  teljesen fel lett szabadítva a benne levő növényektől és földtől. A  többi rész is meg lett tisztítva a nem kívánatos növényektől és újra lett fóliázva. Ezáltal nyertünk újabb 2 nyíltvizű területet, valamint több mocsaras élőhelyet.
A pályázat keretében nagyon sok új növény került betelepítésre. Legtöbbjük hazánkban védett növény. Többek között a mocsári nőszirom több változata (Iris ssp.), kaliforniai vízipipacs (Anemopsis californica), Indiai lótusz (Nelumbo nucifera), rucaöröm (Salvinia natans), kálmos-félék (Acorus ssp.), mocsári zsurló-félék (Equisetum hyemale, E. scirpoides), békaszittyók (Juncus effusus, J. inflexus).

Képek
banner
banner
banner
banner
banner
banner
banner
banner
banner
banner
banner