Roveremésztő növények a természetben és a hazai gyűjteményekben

Bíró Máté
Ragadozó, húsevő, rovarfogó, rovaremésztő növények. Biztos, mindenki találkozott már ezekkel a kifejezésekkel és talán a Vénusz légycsapóját is mindenki ismeri, mint egyik érdekes képviselőjüket, de sokan nem is gondolnák, hogy a növények ezen csoportja mennyire elterjedt és mennyi különféle nemzetséggel, fajjal találkozhatunk közöttük. Mit is érdemes tudni róluk? Hol találkozhatunk velük a természetben? Merre találhatók hazánk jelentős rovaremésztő gyűjteményei? Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat…
Attachment Image

A rovaremésztő növények világszerte elterjedtek, mintegy 7 családba és 15 nemzetségbe sorolhatóak (Aldrovanda, Byblis, Cephalotus, Darlingtonia, Dionaea, Drosera, Drosophyllum, Genlisea, Helioamphora, Nepenthes, Pinguicula, Roridula, Sarracenia, Stylidium, Utricularia).  Egyes fajok, mint például a Drosera routundifolia – Kereklevelű harmatfű, Utricularia vulgaris – Közönséges rence, Pinguicula vulgaris – Lápi hízóka, Aldrovanda vesiculosa – vízikerék, hazánkban is fellelhetőek.

 

Különleges képességük hosszas evolúciós fejlődés munkája, melyet élőhelyük körülményei eredményeztek. Közös bennük, hogy legtöbbjük tápanyagszegény környezetben fordul elő – pl.: tőzegmohalápokban -, így a fejlődésükhöz szükséges tápanyagokat, úgy, mint a nitrogént a rovarok megemésztésével pótolják.

A csapdák legtöbb esetben a levél vagy a levél egy részének módosulásával jönnek létre, de olyan nemzetségeket is ismerünk (Utricularia, Genlisea, Aldrovanda), melyek képviselői úgynevezett gyökércsapdákat használnak erre a célra. A rovarfogás mechanizmusát tekintve két nagy csoportba sorolhatjuk ezeket a növényeket. Vannak az aktív csapdások, akik mozgásra képesek – ide tartozik a jólismert Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula) is - és a passzív csapdások, akik nem végeznek mozgást – ide tartoznak többek között az ismertebb kancsókák (Nepenthes) és a kürtvirágok (Sarracenia). Mondhatni míg egyesek két legyet ütnek egy csapásra, mások csak várják, hogy a sült légy a szájukba repüljön. Viccet félretéve, azért a passzív csapdások sem ennyire primitívek, általában édes nektárral, színes, virágokra emlékeztető csapdákkal csalogatják magukhoz a prédát. Vannak közöttük, akik kancsókat, kürtöket fejlesztenek, amikbe a rovarok belepottyanva nem tudnak szabadulni, egy másik módszer pedig, mikor ragadós nedveket választanak ki, légypapírhoz hasonlóan ejtik el zsákmányukat.

Sok faj itthon is könnyen beszerezhető és eredményesen tartható, ha odafigyelünk az alapvető körülményekre. Legismertebb a Vénusz légycsapója, amelynek csupán egyetlen faja, a Dionaea muscipula létezik, ám annak rengeteg különféle klónja fellelhető a piacon, így ez a kis növény is igen változatos. A harmatfüvek is igen népszerűek, a természetben ezek a legelterjedtebbek, a mérsékelt övben, a trópusokon és szubtrópusokon is találkozhatunk velük. Itthon is több fajukhoz lehet könnyedén hozzájutni. Nevüket a tentákulumjaikon kiválasztott ragadós emésztőnedvükről kapták, amik, mint harmatcseppek csillognak a napfényben. Hasonló elven működnek a hízókák (Pinguicula). Itt a cseppek jóval kisebbek, ezek a növények kisebb rovarokra specializálódtak – kiválóak muslicák és tőzeglegyek ellen. Nem csak leveleikkel, de virágaikkal is díszítenek. A két nagyágyú, a darazsak fő ellenségei a kancsókák és a kürtvirágok, utóbbiak teleinket akár a szabadban is egész jól átvészelik. Nem csak ezek, de a mérsékelt övi harmatfüvek, sőt még a Dionaea-k is egészen eredményesen tarthatók télen a szabadban.

 

A roveremésztők tartásánál fontos, hogy csak lágy vízzel öntözzük őket, ültetőközegüket mindig tartsuk nedvesen, rostos tőzegmoha és perlit keveréke megfelelő közegnek bizonyul számukra. A tévhitekkel ellentétben ezek nem megfelelőek szobanövénynek, legtöbbjük a közvetlen, napi minimum 12 órás napsütést kedveli. Kivételt képeznek a kancsókák és hízókák, melyek inkább a félárnyékot, közvetett fényt kedvelik.

 

Rovaremésztő növények a hazai gyűjteményekben: 

-ELTE Füvészkert: Hazánk egyik, ha nem a legnagyobb gyűjteményét tekinthetjük itt meg. A Viktória-házban rengeteg harmatfűvel, rencével találkozhatunk, a kancsókákból álló gyűjteménye pedig Európa szinten is jelentős. Ezen felül természetesen a kürtökből, vénuszokból, hízókákból sincs hiány.

-SZTE Füvészkert: Szegeden igen jelentős a rovaremésztők felhozatala a füvészkertben. Három különféle témájú floráriummal is találkozhatunk, amik Kardos György és Czuppon Bálint munkáját dicsérik.

-Nemzeti Botanikus Kert, Vácrátót: Harmatfüvek, rencék, vénuszok, itt is van minden, ami kell. A hízókák gyűjteménye is igen kiemelkedő, figyelemre méltó.

-MATE Gödöllői Botanikus Kert: Habár üvegházi gyűjteménye nem a legnagyobb, mégis jó pár rovaremésztő növényt tekinthetünk itt meg. A hízókákból itt is szépek és szintén több faj megtalálható belőlük. Remélem a jövőben még nagyobb lesz a húsevők felhozatala, amihez én is hozzájárulhatok.

 

Persze a botanikus kerteken túl több gyűjtő is foglalkozik az országban ezen különös növényekkel, többek között én is. Személyesen eddig Paizsné László Zsuzsi – a kürtkirálynő- gyűjteményében jártam, aminek az adatlapját a weboldalunkon is megtaláljátok. Egy hazai szervezet a MaRoN TT nagy munkát fektet a rovaremésztők megismertetésébe, Facebook csoportjukból anno én is sokat tanultam. Továbbá több hasznos oldal is van a témában, ahonnan akár rendelni is lehet, ilyen a Ragadozó Kert, Cserepes ragadozók vagy a Kockakert.

Igazán különlegesek ezek a növények, sok örömöt lelhetünk a tartásukban is. Ha részletesebben érdekel a téma, akkor látogass el a fent említett oldalakra és találkozz a rovaremésztős csapattal a közös rendezvényeken, amelyekről akár a novenygyujto.hu naptárából is értesülhetsz.

.

.

.

Források:

https://maron.hu/novenyleirasok/

https://www.google.com/maps/d/u/0/viewer?mid=1-nWg8VkRGi0iNIpo4mHPYqL0uAw&ll=23.43191658247359%2C37.41967721666671&z=2

banner
banner
banner
banner
banner
banner
banner
banner
banner
banner
banner